1. rész

Seungmin POV

- Srácok, sorakozó! - Daeyeol hangja járta át a próbatermet a nap végén. 

- Hyuuuuung - nyöszörgött Joochan. - Menjünk már haza, elfáradtam...

- Mindjárt, hadd mondjam már végig! Szóval - nagy levegőt vett vezetőnk. -, holnap lesz az első fellépésünk, így öten, végre egy év után. Végre Joochan is velünk fog promotálni a rajongók nagy örömére.

- Éljek én, most már mehetünk hazaaaa!
- Joochan, nyugodj már le - mordultam rá.

- Köszönöm, Seungmin. Tudom, hogy nem éppen a Black Swan-nel akartunk együtt fellépni, de a rajongóink várnak, a lényeg, hogy ők boldogok legyenek! Úgyhogy mindent bele kell adnunk! Keményen dolgoztatok ma, köszönöm! - elmosolyodtunk. Daeyeol szeret drámai lenni, de valahogy ez is a csapat részévé vált. - És Joochan kedvéért, most futni fogunk hazáig! Utána jobban fogsz aludni, higgy nekem - Joochanból a lélek is elszállt, mikor meghallotta, hogy a szokásos kínzás következik, még így egy nappal a promó előtt is.

Hazafelé mindenki zenét hallgatva kocogott, nem nagyon beszélgettünk, elég idegesek voltunk. A legtöbb K-Pop csapatnak van egy riválisa, akikkel nem jó, ha egyszerre térnek vissza új albummal. Nekünk, a Silver Pearl-nek ez a csapat a Black Swan. Én kerültem legkésőbb a csapatba, így csak hallottam a történetet, hogy miért is ennyire rossz a két csapat viszonya. A Black Swan két tagja, Donghyun és Sungyoon sokáig együtt voltak gyakornokok, és már a nagy debütálásukra készültek közösen, amikor is Sungyoon és Donghyun kaptak egy ajánlatot egy másik kiadótól, ahová át is szerződtek. Daeyeolnak nem is szóltak, egyik napról a másikra eltűntek, a dormból kiköltöztek. Azóta nem is nagyon beszéltek. Éppen emiatt nem is nagyon merek szólni, hogy momentán Youngtaek, a Black Swan rappere a legjobb barátom... Másfél éve debütáltunk, de azóta egyikünk se szólt a csapatának. Ez lesz az első alkalom, hogy egyszerre promotálunk, emiatt mindenki elég ideges, főleg Daeyeol, akármennyire is higgadt próbál előttünk maradni.

 - Na mi az Seungmin? - hazaérve Jangjun bejött a Jaehyunnal közös szobánkba. Mivel az emeletes ágy tetején van a helyem, így pont szemmagasságban volt, ahogy ágyamon feküdtem.

- Miért kérded, hyung? - fordultam felé.

- Nem tudom, végre új album, új lehetőségek. Mindenkit körbe kérdezek itthon! Ha Jaehyun végzett a zuhanyzással, őt is betámadom - elmosolyodtam.

- Eléggé izgulok, de ez normális. Alig várom a fansignokat, a fellépéseket.

- Ez a beszéd! Na, akkor tessék aludni, mert zombi leszel! Jóéjszakát! - sarkon fordult, és ezzel ki is ment a szobából. Nem sokkal később Jaehyun is végzett, de szinte azonnal el is aludtunk.

Donghyun POV

- Sungyoon-ie hyung - böktem meg az autóban leaderünk vállát.

- Mondd - hátra sem fordult, folytatta a telefonozást.

- Tudtad, hogy... Ma tér vissza Daeyeol hyung csapata? - Bomin és Jibeom mögöttünk aludtak, Youngtaek zenét hallgatott, úgyhogy a menedzserünkön kívül más nem hallhatta, amit mondok. Sungyoon lefagyott, egyenesen előre nézett.

- Remélem minden rendben lesz a fellépésükön. Ne felejtsd el illendően köszönteni, rendben, Donghyun? - bólintottam, majd visszasüppedtem az ülésbe. - Ja, és... Ha véletlenül beszélnétek, akkor ne mondd el neki, értetted? 

- Tudom... - sóhajtottam.

Nem sokkal később meg is érkeztünk a helyszínre, a staff elhelyezkedett az öltözőnkben, mi addig a büfében ültünk. 

- Szóval ma 2 dalt is előadunk, figyeljetek nagyon oda a főpróbán. Este pedig visszamegyünk a kiadóhoz, mert változás van a menetrendünkben, és ezt fogják egyeztetni velünk, értettétek? - Sungyoon mint mindig, most is levezette velünk a mai napi tervet.

- Minek van menedzserünk, ha Y hyung ennyire könnyen észben tart mindent? - szólalt fel Jibeom.

- Ugye, olyan menő a vezetőnk! - helyeselt Bomin.

- Ne már, mit tettetek tönkre megint, hogy hirtelen ilyen kis kedvesek vagytok? - nevetett fel Youngtaek.

- Izé... Asszem... A hyung alsóját vettem ma fel... - motyogta Jibeom.

- Tartsd meg - sóhajtotta Sungyoon.

- Na, akkor ennek örömére én fizetek! Joochan, csak egy szendvicset kérhetsz, rendben? - a hirtelen hangoskodásra mind oda fordultunk. A Silver Pearl lelkesen lépett be a büfébe, nagyokat nevetve. Amikor Daeyeol észrevett minket, nem mondott semmit, csak bólintott, amit mi egy szomorkás mosollyal és szintén egy bólintással viszonoztunk Sungyoonnal. Az egyikük óvatosan integetett asztalunknak, amit kissé zavartan fogadtunk. Viszont Youngtaek viszonozta az integetést.

- Hyung, ne integess az ellenségnek! - nyafogott neki Bomin. 

- Bomin, nem ellenségek, ugyanolyan fellépők, mint mi. Tartsd ezt tiszteletben! - mordultam rá. - Hyung, kedves volt tőled, hogy visszaintegettél! - fordultam Tag felé. 

- Aha, köszi - állt fel az asztaltól. - Szerintem megnézem az öltözőt, aztán ha lehet, akkor beülök a sminkbe. Ne maradjatok sokáig! - majd otthagyott bennünket.

Este hazafelé ismét csendben ültünk a kocsiban. Bomin és Jibeom megint aludtak, Youngtaek valakivel nagyon lelkesen üzenetezgetett, Y pedig az ablakon nézett kifelé. Meg tudtam érteni, nagyjából 2 éve nem találkoztunk Daeyeollal.

- Donghyun-ah - Sungyoon hangja hirtelen csillant fel. - A hyung... valahogy boldogabbnak tűnt, mint valaha, nem? - továbbra se nézett rám. - Ez annyira tiszteletre méltó... Először mi, aztán Jaeseok... Mégis, annyira figyel azokra a gyerekekre - kissé elmosolyodott, majd felém fordult. - Ez nem megnyugtató? - bólintottam. Nem tudtam mit mondjak. - Pihenj egy kicsit, majd felkeltelek, ha a kiadóhoz értünk, biztos hosszú napod volt - lehunytam a szemem, mintha aludnék, de képtelen voltam rá. Tudom, hogy ez mennyire nehéz most Sungyoonnak, nekem is az. Sok mindenen mentünk keresztül, összeszámolni sem tudom, hogy hány éjszaka kellett a részegen zokogó hyungot megnyugtatnom arról, hogy nem tett semmi rosszat, nem haragszik Daeyeol. De mindvégig tudtam, hogy ez hazugság. Mindketten tudtuk. Viszont nem volt más választása Sungyoonnak, én pedig nem hagyhattam magára. Valamelyikünknek ki kellett mondania ezt a hazugságot, hogy legalább tükörbe tudjunk nézni. 

- Hahó, megjöttünk - mégis csak elbóbiskoltam, Youngtaek keltegetett. - Gyere, a marketingesek már mennének haza, csak ránk várnak. 

- Megyek, megyek - nyújtózkodtam. Kimásztam a kocsiból, majd közösen felmentünk az emeleti tárgyalóba.

- Na végre, üljetek le, és elmondom a jövő heti menetrendet - szót fogadtunk, a nagy asztalnál körbe ültünk, és előre figyeltünk. Kivéve Bomin, ő Jibeom vállán keresett egy kényelmes pozíciót, ahol észrevétlenül aludhat. - Mint észrevehettétek, a Black Swan népszerűsége egyre nagyobb, épp ahogy a Silver Pearl-é is. Épp ezért, a két kiadó közösen arra jutott, hogy egy reality-t fogunk forgatni. Elutazik a két csapat közösen Korea több pontjára, napokat tölthettek el ott, és minden hétvégén, főműsor időben kaptok egy két órás blokkot, 3 hónapon át, ahol az élményeitek lesznek bemutatva. Self camera, a staff is sokat lesz veletek, és persze jó lenne, ha arról is csinálnátok kisebb videókat, hogy miként jöttök ki a másik csapattal. Gondoljatok bele, ha a másik csapat rajongó táborát magatok felé fordítjátok, akkor sokkal több mindenre lesz lehetőségetek. Ez egy nagy lehetőség! A forgatások egy hónap múlva kezdődnek, mivel a Silver Pearl most kezdte meg a promotálást, de szerintem kezdjetek el összebarátkozni velük, hasznotokra válna. Most úgyis sokszor össze fogtok futni, és...

- Nem csinálom - álltam fel. - Nem csináljuk. Ezt nem kellett volna előbb velünk megbeszélni? A forgatások után turné, újabb album promó. Arról volt szó, hogy ha végeztünk, akkor pihenhetünk! 

- Donghyun, nyugodj meg, semmi baj - Sungyoon megragadta csuklómat, én pedig visszaültem az asztalhoz. Tudta, hogy itt nem a szabadságunkról van szó. - Rendben, megcsináljuk.

- Mi lesz a műsor neve? - Youngtaek kifejezetten lelkes volt. És ez remek alkalom volt arra, hogy az előbbi kirohanásomat kissé elfelejtesse.

- Hogy a címe? Nos, a szerkesztő ragaszkodnak egy angol címhez, és a mostani ötlet nem igazán illik a csapat koncepciójához, szóval ez még megbeszélés alatt van. De jelenleg "Golden Children" a cím.

- Ez menő! Felőlem maradhat - Jibeom is lelkes lett.

- Hyung, ki se tudod mondani, nem is beszélsz angolul - ütötte játékosan vállba Bomin. Menet közben ő is életre kelt.

- Most miért? Figyelj, nagyon jó az akcentusom! "Gol-dün-csil-dü-rün". Nem vagyok egy zseni?

- Hát nagyon nem... - rázta a fejét Tag.

- Jó, szóval nagyjából mindent megbeszéltünk, emellett még azt tudjátok, hogy a következő 3 hétben még promotáljátok az új dalt. Most mehettek, jó pihenést holnapig – ezzel öten maradtunk a nagy tárgyalóban.

- Menő amúgy, nem? Benne leszünk a tévében, emberek fogják nézni, amit baromkodunk! – Jibeom hangosan gondolkodott.

- Biztos rendben leszel, hyung? – fordultam Sungyoonhoz.

- Magad miatt nem aggódsz? Ketten voltunk benne – szomorkás mosollyal fordult felém.

- De téged jobban megvisel…

- Miről van szó? – Bomin nagyokat pislogva nézett felénk.

- Semmi különös – szinte egyszerre vágtuk rá.

- Nehezetekre esne elmondani? Nem vagyunk gyerekek, és elegem van, hogy titkolóztok! – Tag hangosan szólalt fel. – Szóljatok, ha képesek lesztek normálisan is beszélni velünk, jó? – felkapta a táskáját, és az ajtó felé indult.

- Hé, most hova mész? – szólalt meg Sungyoon.

- Gyalog megyek haza, ne várjatok. Van egy kis dolgom… - telefonjára nézett, majd az ajtón kilépve fel is vette. – Seungmin? Igen, épp az előbb hallottam…

- Még nem láttam ilyennek – értetlenkedve nézett utána Y.

- Azt hiszem nem csak mi titkolózunk a többiek előtt… - motyogtam.